Az ősi öntözőrendszer: a faladzs

A Közel-Kelet a föld egyik olyan száraz zónájában terül el, ahol a víz drága kincs, mivel mindig is gondot okozott a megfelelő vízellátás. A helyiek viszont remekül megoldották a problémát, a vízkihasználásnak mondhatni évszázados művészete van erre. A víznyerés alapját a faladzs-rendszer képezi, amelynek eredete ókorba vész, bár gyanítható Perzsiából került ide. Számos afladzs (a faladzs többesszáma) kis híján ezer éves.

A zseniális rendszer lényege, hogy a hegyek mélyében összegyűlt vizet ember alkotta föld alatti csatornák segítségével felszínre hozzák, majd azt öntözésre és háztartási célokra használják. Ez a valóságban úgy néz ki, hogy a falvakat mini kanális-rendszerek hálózzák be, amelyek minden házhoz elvezetik az így szerzett vizet. A víz, amely egyenletesen folyik a vájatokban, egyébként igen tiszta és meleg és mennyisége még nagy szárazság idején is alig csökken. A legtöbb faluban a mai napig működik a rendszer és megtalálhatóak azok az ősi napórák is, amelyeket arra használtak, hogy mindenki egyformán részesüljön a közös kincsből. Általában külön erre a feladatra kijelölt ember ellenőrizte és szabályozta a víz folyásának irányát.

Al Ain-ben láthatjuk ahogy az öntözőrendszer segítségével locsolják a pálmafákat, a kormány is szorgalmazza a régi faladzs rendszerek korszerűsítését.

Az UNESCO Világörökségi listára felkerült az ománi vízvezeték (Aflaj Irrigation Systems of Oman), mely öt vízvezetékhálózatból álló komplex rendszer, közel 3000 éves és a mai napig használják. (Fotók: © Editions Gelbart, © Vincent Ko Hon Chiu)

Tipp: Kiránduljon velünk Al Ainbe vagy ruccanjon át néhány napra Ománba hogy megismerje az arab világ ősi arcát!

(Forrás: http://www.nagyutazas.hu/magazin/article.php?id=413)

Video a faladzs működéséről Al Ainben: