Budai utazik blog

Biztos biztonságos?

2020. feb. 14.

Furcsállhatjátok a kérdést, amikor korona vírus őrület van a világon, de én nem is erről szeretnék írni. A Dubaiba készülő utasok, főként a gyerekkel érkezők, vagy az idegenben kissé bizonytalanok sokszor felteszik a kérdést: mennyire biztonságos a város, az Emirátusok? Nos, Dubai a világ egyik legbiztonságosabb metropolisza, szinte nincs bűnözés, ami van, az is általában a vendégmunkások közti villongás, lopás, csalás.
Szóval, ha Dubaiba jössz, nyugodtan itthon hagyhatod a félelmeid, nem kell zsebtolvajoktól, csencselőktől, bóvlit rád tukmálóktól tartanod. Persze, mindig azt mondom, jobb, ha az értékeidet, a pénzed a hotel széfjében tartod, mert azért az ördög nem alszik.

Íme három sztori, ami talán megvilágítja, milyen a biztonság Dubaiban

1) Ott, ahol mi laktunk éveken keresztül, sohasem volt bezárva a lakás. Úgy higgyétek el, akkor sem, ha az otthonunkat magára hagytuk akár egy hétre is, soha semmi nem tűnt el, nem nézett be hozzánk hívatlan látogató. Azt sem tudtuk Zsolttal – velük laktunk egy nagy apartmanban -, hol a lakás kulcsa, így nehéz is lett volna bezárni azt. Mi több, és ez nekem is furcsa volt eleinte, a mélygarázsban a slusszkulcsot benne hagytuk a kocsikban. De senkinek sem kellett!

2) Egy alkalommal egy kisebb társaságot vittem Abu Dhabiba. A Marina Mallban megkávéztunk, és indultunk tovább. Már kijöttünk a félszigetről, amikor az egyik utas sopánkodó hangjára lettem figyelmes. Kiderült, ott felejtette a kávézóban a székre felakasztva a nem épp olcsó fényképezőgépét. Persze, fordultam vissza, és nyugtatgattam, semmi gond, meglesz az. Ők kint maradtak az autóban, én visszamentem a kávézóba, és amikor a pincér hölgy meglátott, már ment is be hátra és kérés nélkül hozta a gépet. Jó, tudom, ilyen akár itthon és Európa szerte is megtörténhet, de amit most leírok, az szerintem „dubai specialitás”

3) Megbeszéltük kolléganőmmel, hogy reggel felvesz a Motor Cityben és együtt megyünk át Abu Dhabiba. Akkor még épp kezdő volt nálunk, kíváncsi voltam a munkájára, hogyan foglalkozik az utasainkkal. Lementem a közeli kávézóba és kiültem az utcára, a kávézó elő, várva a kollégát. Jött is nemsoká, én meg beültem mellé a jobb oldalra.
Felvettük az utasokat, és irány Abu Dhabi. A Mecsetből kijövet kerestem a telefonomat, ott szembesültem vele, hogy nagy valószínűséggel az utcai asztalon hagytam. De nem volt mit tenni, mentünk tovább. Aztán az Emirates Palace-ban nyúltam a zsebemhez, hogy kivegyem a pénztárcámat, de az is ott maradt a dubai kávézó utcai asztalán.
Na, ez szép történet lesz, gondoltam bele a telefon és a bankkártyák letiltásába, az ezzel járó procedúrába. Késő délután értünk vissza Dubaiba, persze az első utam a kávézóba vezetett. Reggel itt kávéztam, és itt felejtettem a pénztárcámat és a telefonomat. kezdtem a mondandómat. Mikor volt ez, jött a válasz. Úgy fél nyolc felé, mondtam. A hölgy hátra ment és hozta a telefont, meg a tárcát, majd hozzátette, számoljam meg a pénzt, megvan-e? Nem szükséges, válaszoltam, hisz biztos voltam abban, az utolsó dirham is benne van.

De hogy egy „elrettentő” példával is szolgáljak, az elmúlt tíz év során egyszer volt, hogy egyik utasunk táskájából elemeltek száz dollárt. (Nem kellett volna otthagyni!) A takarító úgy gondolta, ha egy üzlet beindul, másnap is megpróbálja, de pechjére, az utasunknál volt egy mini kamera, ami felvette, amit kutakodik a táskájában.
De ne ez a példa maradjon meg bennetek, hanem az, hogy Dubai abszolút biztonságos, tiszta, mindenki mosolyog, mert nagyon jól tudják, a vonzerőt a napsütés mellett így lehet megtartani.